Angol Premier Liga - öszefoglalók, előrejelzések

A beharangozóban általam a rangadók hétvégéjeként aposztrofált víkenden volt minden, ami csak kellett: örökrangadó a szokásos döntetlennel; új edzők bemutatkozása több-kevesebb sikerrel; valamint meglepetés-csapat nem túl jól szereplő nagycsapat elleni rangadója a kisebbik gárda összeomlásával. Volt mit néznünk tehát a hétvégen, lássuk, hogy sikerül mindezt leírnom…

Az általam országos x-nek minősített meccsen naná, hogy potyogtak a gólok és ebből szerencséjükre a hazaiak jöttek ki jobban. Szegény Latics-et még az ág is húzza, a liverpooli jó játék, de vereség óta még csak jól játszani sem tudtak, ez idáig. A szerencse azonban, ami tavaly és azelőtt is szorosan fogta a kezüket, ezúttal elpártolni látszik tőlük. Egy szerencséjük azonban így is van: ez a Wigan sokkal jobb csapat, mint az elmúlt két évben látott…

Nem volt szerencsém a betippelt x-ekkel ezen a héten, talán elfelejtettem, hogy nem egy olasz bajnoki forduló beharangozóját készítem. Az introban is említett meglepetés-csapat vs. nagy esélyes mérkőzésen általában az előbbiek szokták jól felszívni magukat, azonban ezúttal másképp történt. Sok forrás máris Ten Cate keze nyomát véli felfedezni a kékek játékán, én azonban egyelőre szkeptikus maradnék e tekintetben, maradjunk annyiban, hogy a City eléggé indiszponáltan tette-vette a lasztit a Stamford Bridge-n. Az viszont mindenesetre ad némi okot a bizakodásra a támadófocit preferáló szurkereknek, hogy Grantnek kifejezetten tetszett a győzelem, és főleg a „győzelem módja”. Én azonban óva intenék mindenkit a Chelsea magasztalásától, érzésem szerint azért ez inkább a City veresége volt, mint a kékek győzelme…

Így utólag már borzasztóan sajnálom, hogy nem mertem betippelni a négyest, de hát ki a fene gondolta volna, hogy a mai futballban meg lehet dönteni egy 90 éves gólcsúcsot?! A címvédő játéka mindenesetre élményszámba ment, főleg miután egy gyors gólváltás (előbb Nani pókhálózta ki a hosszú felsőt, majd Tuncay forgolódott, mint a ringlispíl egész addig, míg nem találta Aliadiére fejét) után Downing gólt rúgatott a hazaik 10-esével, Wayne „Wazza” Rooney-val. Ezek után a United azt csinált az ÉK-iekkel amit csak akart, bár néhány meglepően formás akcióra azért futotta Southgate fiainak erejéből. A 3 manchesteri gól a szezon gólja címre is eséllyel pályáik majd, de a negyediknek sem kell majd szégyenkeznie az évvégi szavazásokon, hiszen a legviccesebb kategóriába minden bizonnyal bekerül majd. És mivel mindkettőt Carlitos Tévez szerezte, a kis argentin is sokat láthatja majd magát a TV-ben május környékén…

Na, itt meg bezzeg nem döntetlent tippeltem… A Fulham számomra kellemes csalódást okozott, azt hittem jobban összeomlott ez a jobb sorsra érdemes gárda a sorozatos pechszéria után. Ehhez képest sikerült megszerezni a vezetést az otthonukban igen veszélyes fekete macskák ellen, és majdnem megtartani a végéig. A hangsúly azonban természetesen a majdnem szón van, hiszen öt peccel a vége előtt jött Kenwyne Jones és kiegyenlített a hazaiaknak. Ezennel pedig szeretném megragadni az alkalmat és felruházni Mr. Jones-t a Nagy Egyenlítő melléknévvel, melyet ezek után hivatalosan is használhat. Kelt: 2007-10-30. Kele János.

Na erről a meccsről mondtam én, hogy országos kettes. Ehhez képest a szarkák egyetlen góljukat öngólból szerezték, és az egész meccsen nem nagyon tudtak ellenfelük fölé nőni. A Newcastle csapata úgy látszik nem tudja átlépni saját árnyékát, így pedig nehéz lesz megszerezni a nemzetközi kupaindulást az utóbbi évek legkiegyenlítettebb angol bajnoki sorozatában…

Ilyen sem sokszor van: angol bajnoki meccsen temérdek helyzet, és mégsincs gól.

A Porthsmouth egy kis szerencsével könnyedén hozhatta volna a meccset, sőt Benjani révén a végén még büntetőt is hibázott. Nagy kár, már majdnem elkezdtem írni egy posztot a zimbabwei gólzsákról. Nagy baj persze így sincs a Pompeynál, még mindig az egyik legjobb formában lévő csapat székel a Fratton Parkban.

Az általam nyerőnek titulált csapat majdnem be is húzta a meccset, ám ez az amikor egy csapatnál valami nincs rendben a fejekben: jobban játszanak, mint az ellenfél és mégsem tudják lehozni a meccseket. Anelka mégis felépült a mérkőzésre, és ha már ott volt, lőtt is egy borzasztó nagy szabadrúgásgólt, bár hallgatott a közmondásra, és inkább ésszel mint erővel oldotta meg a helyzetet.. A Villának volt ugyan pár percnyi jó játéka a meccsen, amivel élni is tudtak, ám mégis úgy érzem, ebben a csapatban a United ellen valami eltört…

A sima meccs aposztrofálója lehetne egy sportújságíró-tanfolyamon. A Derby hazai mérlege ugyan nem túl rossz, arra azonban még ők sem gondolhattak komolyan, hogy megszorítják a stollwerkosokat. Yakubu és Arteta  góljaival simán győztek a vendégek, és természetesen utóbbi volt a mezőny a legjobbja. Ez már előbb-utóbb Rafa Beníteznek is szemet fog szúrn, elvégre az nem járja, hogy egy spanyol Liverpoolban focizik, és mégsem piros mezben…

A hazaiaknál megtörtént az, amire már jó két hónapja számítani lehetett: Martin Jol távozott. A vezetőség nem is sokáig teketóriázott az új szakvezető kilétén, ahogyan azt várni lehetett, Juande Ramos került a Spurs kispadjára. Ezen a meccsen azonban még az ideiglenes szakvezető, Clive Allen gardírozta a hazaiakat, több-kevesebb sikerrel. A 92. percig úgy tűnt sikerül egy pontot otthon tartaniuk a sarkantyúsoknak, de ekkor érkezett Samba, a vendégek robosztus középhátvéde, és eldöntötte a 3 pont sorsát. Ha a beharangozóban azt írtam, hogy ezen a meccsen kiderül valójában milyen jó Mark Hughes csapata, akkor le kell szögezni: a Blackburn baromi jó!

Erre a rangadóra persze nem döntetlent tippeltem… Bevallom férfiasan, nem számítottam ilyen meggyőző produkcióra a hazaiaktól, főleg amilyet az első negyedórában nyújtottak. Sikerült is megszerezniük a vezetést a rangadó-specialista Gerrard bombagóljával. Ezek után a félidő végére az ágyúsok rendezték soraikat, de ez csak arra volt elegendő, hogy kiegyenlítsék a labdabirtoklást. A fordulás után aztán egyre inkább elszürkült a Benítez csapat, igaz ezt Torres és Xabi Alonso sérülései is elősegítették. Az ágyúsok azért nyomasztónak nem igazán nevezhető fölénye bő 10 perccel a befejezés előtt „érett” góllá: ki más mint Cesc Fabregas talált Reina kapujába. Most azért igazad adhatok Rafa mesternek: tényleg jól játszott a Pool. Az Arsenallal azonban most már komolyan számolnia kell a Unitednak…